Kórkép

Hát nézze, doktor úr, én nem tudom,
Szerintem ennyi tökre belefér még,
Én nem hiszem, hogy "netfüggő" vagyok -
Nem lennék boldogabb, ha máshogy élnék!
Nincs abban semmi: reggel felkelek,
Megnézem, hátha hívtak a barátok,
És oké, ha már ott a telefon,
Két mozdulat, hogy nem jöttek-e lájkok.

És mindig jönnek. Tudja, úgy van ez,
Hogy jó sokat kell posztolni a falra,
Mindegy hogy mit, bulvárt, vagy mémeket,
Úgyis megosztja valamelyik marha,
Na és onnantól jön az izgalom,
Elkezd mindenki nyomkodni a képre,
És kommentel és lájkol és nevet,
És ünnepel a facebook birka népe.

Lenézni őket? Istenem, dehogy,
Ne mondja már, hát épp hogy ők a lényeg,
Mindig csak őket szórakoztatom,
Hát jóformán egész nap értük élek!
Ja, nem, nem úgy, az túlzás lenne, persze,
Úgy értem, hogy "ha nincs más dolgom épp",
Az nyilván fontosabb, ha hív a munka -
Hát máskülönben itt hogy tartanék!

Család? Igen, hát jól vagyunk, köszönjük...
Tessék? Hogy "nem töltünk elég időt"...?
Az asszony? Neki semmi kifogása,
Mér, mit gondol, hol ismertem meg őt!
Nem képzeli, hogy majd az éjszakában
Csak odalépek ismeretlenül,
A taxiban meg jól egymásra mászunk...
Őrültség! Meg hát, sokba is kerül.

Neem... megvagyunk így csendben, szép nyugodtan,
Ő nem zavar, hát én se zavarom,
Ő inkább instás, néha twitterezget,
Meg néha osztozunk a takarón.
Úgy komolyan még nem volt szó gyerekről,
Majd érezzük, ha itt az ideje -
De állítólag minden éjjel ordít...?
Nem baj, lehet majd szelfizni vele.

Igen, látom, hogy nézi már az órát.
Jogos, jogos - csak pár percünk maradt,
Beszéljük meg, hogy melyik napra írjam,
Hogy újra felvegyük a fonalat...
Várjon, csak közben kaptam itt egy úrtól
Egy emailt, nem is értem, mit akar -
Mindjárt vagyok, csak gyorsan reagálnék,
Mert ez az ablak mindent kitakar...

Na, itt vagyok! És még egyszer bocsánat.
A doktor úr melyik nap érne rá?
Amúgy nagyon furákat hordtam össze?
Ha őrült lennék, azt megmondaná?...
Hát jól van, értem. Szerda hat, jövő hét?
Egy másodperc, a naptárat lesem -
Szuper! Beírtam! Küldje majd a linket...
Jaj! Mi ez a csodálkozó tekintet?
Csak nem képzelte, hogy személyesen...?